Szeretem kimondani ezt a szót!
Egyáltalán nem érzem elcsépeltnek, és szeretem csak úgy kiejteni a számon, amikor Marci elmegy elmegy mellettem, amikor Balu odabújik hozzám, amikor V rámnéz meg amikor Daniellát ébresztgetem reggel. Van olyan is, hogy nem érzem magamban és akkor odajön egyikük és mondja Nekem és magamhoz ölelem és máris újra kerek a világ!
És szoktam szerelmes lenni néhány pillantra. Ilyenkor nincs konkrét tárgya ennek a szerelemnek, ilyenkor az életbe vagyok szerelmes. Egyszerűen megyek az utcán, elönt a boldogság és legszívesebben világgá kiáltanám, hogy SZERELMES VAGYOK :D Ha ezt megtenném, akkor utána mondhatnám azt is, hogy hülye vagyok :D
Jó lenne, ha ezt minél gyakrabban érezhetném, itthon is, nem csak akkor amikor alszanak a gyerekek és gyönyörködöm bennük.
2008. szeptember 29., hétfő
2008. szeptember 11., csütörtök
Újra...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





