szösszenet

Az utóbbi napokban nem nagyon volt időm/lehetőségem írni. Ha V otthon van, akkor ez így működik.Nem csak azért mert Ő gépezik, hanem azért is, mert engem zavar, hogy ha írok akkor nem Velül foglalkozom, érdekes, az az olvasásra nem vonatkozik ;)Meg nem is tudok annyira odafigyelni az érzéseimre amiket éppen le szeretnék írni. Na ennyit a szabadkozásról :PSzóval a hétvége... A múlt hét után nagyon jólesett. Mivel egész héten hullának éreztem magam és nem tudom miért. Mint akit egy jó kis mosás után még a szárítógépen is átküldtek. Már arra gyanakodtam, hogy valaki van a pocakomban, bár mondjuk még nem tuti, hogy nincs, de inkább neeeeeeeeeeeeeeeee.Viszont hétvégén tudtam pihizni is, meg vendégek is jöttek, ami jó kis feltöltődést jelentett!
Fiúk és lánctalp:Péntek este egy óriási munkagép érkezett a mellettünk lévő házbontásra. Először valami hangos zúgásra lettünk figyelmesek este 9 tájban. Kimentünk az erkélyre, ahol láttunk egy naaagy kamiont + trélert amiről épp legurult egy lánctalpas munkagép. Fiúkra gyorsan kabát és ámulva nézétk a csodát :D Mivel műszaki ismeretem nemsok, meg fogalmazó készségem sem ezért inkább majd teszek fel otthonról képet, ami másnap készült. Csak egy röpke még, egy 4 emeletes épületet bontott le 2 nap alatt! Vasárnap este 11-kor vitték el, persze mint jó gyerekek végignéztük apával, a fiúkat nem volt szívünk felkelteni :P Balu egyszer felsírt, akkor kinéztünk a konyhaablakon és látta, hogy lánctalp épp elmegy. Mikor lefektettem ezt mégegyszer tudatosította magában, majd elaludt :DEgész hétvégén szinte csak azt hallgattuk, hogy lánctalp, lánctalp :D
Marciszáj: levágtuk a haját, nagy nehezen, két hónapos kérlelés után engedett. Mikor kész lettünk már nagyon tetszett Neki. Kérdeztük, hogy hétfőn megmutatja-e az ovónéniknek az új frizuráját. Erre Ő azt felelte: - Nem, a kopaszomat mutatom meg :D (a fején ugyanis nem haj van, hanem kopasz)
Baluszáj: Este szépen elcsendesedett a vállamon, már majdnem aludt. Bevittem a helyére és mellébújtam, hogy elaludjon. Egyszercsak csukott szemmel elkezd kuncogni, majd közli velem huncut hangon: -megint pukittam! :D
Imádom Őket!!!

Padlás (musical) - Fényév távolság

Lehet számtalan hely,
ami szebb és jobb a mi Földünknél.
Lehet, létezik ő is,
aki többre képes az embernél.

Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang,
hogy a csend,
hogy a fény,
hogy a tűz,
már nem vigyáz e cseppnyi földre,
s el kell mennünk mindörökre.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még.

Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a jel, ami szól,
de a hang, ami hív,
még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…

Honfoglalás

Kell még egy szó mielőtt mennél,
Kell meg ölelés, ami végig elkísér,
Az úton majd néha gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.
Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
Szállj, szállj sólyom szárnyán, három hegyen túl,
Szállj,szállj ott várok rád, ahol véget ér az út.
Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél itt hiába,
Az a hely ahol élsz, világnak világa.
Az égig érő fának ha nem nő újra ága,
Úgy élj, te legyél virágnak virága.
Szállj, szállj sólyom szárnyán, három hegyen túl,
Szállj, szállj, én várok rád ahol véget ér az út.
Nézz rám, ne ígérj, nézz rám, sose félj.
Ha nincs hely ahol élj, indulj hazafelé!

Anna Karenina (musical) - Gyónás

Pap:
Ó, Uram, irgalmazz árva lelkünknek!
Bocsáss meg a tévelygő bűnösnek!
Oly sok a nevedet káromló,
oly sok az igazad tagadó,
csalárd, gőgös lélek,
és Te mindent látsz!
Ó, Uram, irgalmazz minden vétlennek!
Bátorítsd, kit rémít a gyűlölet!
Oly sok a hitünket romboló,
otthont és hazát pusztító,
gonosz, gyilkos gazság,
és Te mindent látsz!
Levin:
Atyám, eljöttem hozzád,
hogy megbocsáss!
Pap:
Krisztus áll itt láthatatlan,
Ő hallgatja gyónásodat.
Hiszel-e, mondd, mindabban,
mit egyházunk tanít?
Levin:
Mindig és mindenben kételkedem,
nem leltem választ sosem...
Pap:
Gyengeségünk forrása a kétkedés.
Imádság nélkül, hitetlen bízni nehéz!
Most a templom csendjében
szembenézhetsz Istennel!
Szólj, ha bűn terhelné lelked.
Mondd csak el!
Levin:
Egyetlen bűnöm csupán,
hogy kétkedem.
Pap:
Lehet-e kérdés Isten léte,
hisz Tőle mind a Föld szépsége!
Tagadja tán az Alkotót
a fényes alkotás?
Házasságra készülsz lépni,
s ha Isten megáld egy újszülöttel,
hogy tanítod hinni őt,
ha magad sem hiszel?
Ha megkérdi majd,
az áldott napfény mért is gyúl?
Ha megkérdi majd,
mi vár ránk a síron túl?
Mit mondsz neki? Mit felelsz?
Ha megkérdi majd, hogyan felelsz?
Imádkozzunk együtt, fiam, Istenhez!
Ő könyörül rajtad, feloldoz, segít neked!
Jézus Krisztus áldását,
jó Urunk bocsánatát kérem
kétségektől sebzett lelkednek.
Menj, s az oltár elé mátkád így vezesd!

Légy jó mindhalálig (musical)- Az élet szép

Hűs forrás, dús liget, havas csúcs...oly ragyogó!
Csak képzeld el, és látod!
Tárd ki a fénynek lelked, hogy te is felfedezhesd,
Mind e csodálatos világot!
Minden táj titkot rejt,
Ott hol élt már ember.
Átok vert és áldott sorsok!
Régvolt boldog ősök,
És nem csak fényes hősök,
Névtelen, békés, dolgos milliók

Az élet szép, az élet minden!
Ha rangod, pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégis csak tiéd!
Ösztön, vágy és képzelet, küld hogy lásd, hogy megismerd,
Azt mi értelemmel tölti meg a létezést!

A Föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát!
Vár a messzi ismeretlen,
A tudás az, mi fölemel,
Várnak rád az új és új csodák!


Az élet szép, az élet minden!
S míg létezhet a földön ember,
A lánc mi egybeköt, nem hullhat szét!
Lesz út - lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd, világod titkait!
Az élet szép, az élet minden!
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd.!

(próza) Az óceánok...az őslények..a mamut...a sivatagi oroszlán...és az ember...Mikor is építették a piramisokat?

Misi: Négy-ötezer éve. A Nílus mellett, Egyipton földjén.
Valkay: És ott állnak még most is! Hirdetik az ember nagyságát...Mert a világ gyönyörű...

(ének)

Mély barlang, vad dzsungel,
Folyó zúg, zord tenger
Magányos őrtorony a parton
Trópusi nap hevében,
Jéghegyek közt a télben,
Utat tör tehetség és szorgalom!
Minden sors új kezdet,
Remél és küzd az ember,
Keresné, hogy lenne boldog.
Teremtő lázban égve,
S hogy új kor szebb reménye,
Mint lámpás fénye, mindig felragyog...!

(Misi és a többi gyerek is vele énekel.)

Az élet szép, az élet minden!
Ha rangod, pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégis csak tiéd!
Ösztön, vágy és képzelet,
Küld, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt mi értelemmel tölti meg a létezést!

A Föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát!
Vár a messzi ismeretlen,
A tudás az, mi fölemel,
Várnak rád új és új csodák!


Az élet szép, az élet minden!
S míg létezhet a földön ember,
A lánc mi egybeköt, nem hullhat szét!
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd, világod titkait!
Az élet szép, az élet minden!
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd!

Zsédenyi Adrienn : Mindhalálig mellettem

Ugyanúgy minden új napon,
futok végig a városon,
s e monoton világ már
egyre többet kér.

S ha semmi nincs már a zsebemben,
de te látszol a szememben,
mégis szép a reggel,
veled bárhol ér.

Refr.:S ha nem látnám többé,
hogy felkel a nap,
s olvad a jég, u-u!
de tudnám, hogy vársz rám
a felhők alatt,
az nekem elég.
Hát bárhol és
bárhogy
Ébredj vagy
álmodj
mindhalálig mellettem,
s nem hiába léteztem. A földön s az égben, a
ködben,
s a fényben
mindhalálig éreztem,
semmi nincs, mit vesztettem.

Ha minden tervem a porba hull,
csak egy gondolat éli túl,
hogy milyen lesz az érzés,
mikor átfogsz majd.

Amit hordozok magamban,
ami nincs benne szavakban,
de valahányszor látlak,
tudom sírig tart.

Refr.:S ha nem látnám...

István a király (musical) - Nincs más út, csak az Isten útja

ISTVÁN:
Uram, magadhoz szólítád az én atyám.
Uram, oly mérhetetlen bánat szállt reám.
A sír oly hallgatag, a szó is fennakad,
A szív majd megszakad e súly alatt.

Ím, hát itt fekszik előttem jó atyám.
Lelke fenn jár már a csillagok nyomán.
A föld most elhagyott, e népnek bölcse volt,
És én még nem tudom, mit ő tudott.

Uram, te jónak láttad elszólítani.
Szent az akarat, mely így tud dönteni.
És én, ha kérdezem, mért ily hirtelen,
Hallgat, s nem felel senki sem.

De én, István akit nemzettél atyám,
Én most esküszöm, hogy számíthatsz reám.
E sír el nem temet, én őrzöm lelkedet,
Míg élek, folytatom a művedet.

KOPPÁNY:
Megállj István!
Mondd csak, mit képzelsz magadról?!
Gyenge vagy még, elfúj minden szél.
Erős kézzel kell az országot vigyázni.
Szállj magadba, Vajk, és légy szerény!

Ősi joggal engem illet Géza trónja,
Árpád vére, hej!
Ősi joggal engem választ most az ország.
Őseink törvényét néked is tisztelned kell.

TÖMEG:
||: Koppány, Koppány!
Koppány, Koppány!
Koppány, Koppány!
Koppány, Koppány! :|| ||: ... :||

ISTVÁN:
Koppány, vigyázz! Esküt tettél jó atyámnak,
Elfogadtad akkor a helyed.
Ősi jogról lemondtál az én javamra,
Gyávaságból tettél volna így?

KOPPÁNY:
Géza meghalt és a trónja engem illet,
Árpád népe, hej!
Ősi törvényt sárba nem tiporhat senki.
Tízezer fegyveres választ meg engem, ha kell.

TÖMEG:
||: Koppány, Koppány!
István, István!
Koppány, Koppány!
István, István! :||

ISTVÁN:
Uram, te ismered a lelkem titkait,
Tudod, hogy engem hatalomvágy nem vakít.
Segíts most Istenem, segítsd meg nemzetem,
Segíts az országot megvédenem!

Nincs más út, csak az Isten útja, bármit hoz reánk.
E földön nála nincs nagyobb erő.
Atyám sírjára esküszöm hogy hozzá hű leszek,
És nem hátrálok meg a harc elől.

Ákos - Megváltó

Jártunk lehajtott fejjel
Azt hittük soha nem jön el
De amikor megszületett
Felemelte a lehajtott fejeket
Ünnepe forró, asztala dús
A vándor hazatér,
Örvend a bús
Kisírt szemedet emeld az égre
Sóhajts fel lassan: Köztünk vagy végre!

Refr.: Én hiszem és tudom,
Hogy ô a megváltó
Akire vártunk, az Örömhírhozó...
Megálmodtunk minden álmunk
És álmatlanul egyre csak vártunk
Váltottunk hitet, mint más az ingét
Most megjött és nem kell több bizonyíték

Ünnepe forró, asztala dús
A vándor hazatér, örvend a bús
Kisírt szemedet emeld az égre
Sóhajts fel lassan: Köztünk vagy végre!
Refr.: Én hiszem és tudom,
Hogy ô a megváltó
Akire vártunk, az Örömhírhozó...
Számoltuk sorra a múló napokat
A reményen kívül semmink nem maradt
De most, hogy ô szólít, mondja a nevedet
Érezd, micsoda erő a szeretet

Ünnepe forró, asztala dús
A vándor hazatér, örvend a bús
Kisírt szemedet emeld az égre
Sóhajts fel lassan: Köztünk vagy végre!
Refr.: Én hiszem és tudom,
Hogy ő a megváltó
Akire vártunk, az Örömhírhozó

Ákos - Azért vagy itt

Megíratlan könyv vagyok
Sok-sok fehér lappal,
Festhetsz rám tiszta képeket,

Nincsen más jel rajtam,
Csak a bőröm furcsa rajza,
A tenyerembe írott üzenet.

Mesélj el engem,
Vagy szavalj, mint egy verset,
Énekeld belém az életet,

Fecsegj és kárhoztass,
Vagy hallgass rólam mélyen,
A dalok közti csendben is ott leszek,
Akár hiszed,
Akár nem hiszed.

Azért vagy itt,
Hogy mindent láss,
Hogy értsd a szót,
Olvasd az írást,
Azért vagy itt,
Hogy mindent megtanulj,
Hogy az égbe szállj,
Nehogy a porba hullj.

Megíratlan könyv vagyok
Sok-sok fehér lappal,
Festhetsz rám tiszta képeket,

Nincsen más jel rajtam,
Csak a bőröm furcsa rajza,
A tenyerembe írott üzenet.
Ki fejti meg? Mondd!
Ki fejti meg?

Azért vagy itt,
Hogy mindent láss,
Hogy értsd a szót,
Olvasd az írást,
Azért vagy itt,
Hogy mindent megtanulj,
Hogy az égbe szállj,
Nehogy a porba hullj.

Ákos - Gondolnék rád

Folyton folyik a kampány,
Zúdul mindenfelől,
Jelszó jelszó hátán.

A szavakat hazugok rágják,
És várják, hogy majd összedőlnek
Az ezredéves bástyák.

Ha van még valami tiszta
Ezen az elveszett világon,
Azt máshol nem találom,
Csak a lányom szemében látom.

De miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Mondd, miért ne gondolnék rád?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?

Nem is kérded, merre visznek,
Merre szédítenek,
Akik semmiben sem hisznek.

Mást se hallasz tőlük,
Csak hogy mennyire jó lesz neked,
Aztán mentik majd a bőrük.

De volt értelme annak,
Hogy mindeddig kibírtad,
A legszebb versed úgyis
A fiad szívébe írtad.

Hát miért is gondolnék rád?
Miért is gondolnék rád ezután?
Mondd, miért is gondolnék rád?
Hogy hol jársz,
Hogy mit csinálsz?

Egy asszony szép szavára
Szelídebb ember leszek.
A gondot hagyom másra.
Engem munka vár a kertben,
Amíg egy fát ültetek.

A harc alábbhagy bennem.
De nem felejtek semmit,
És kezdeném is újra,
Neved szép betűit
Ámor homlokomra írta.

Hát miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Mondd, miért ne gondolnék rád?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?

Miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Miért ne gondolnék rád ?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?

Egy Blogbejegyzésre

Másodszor szól a telefonom, mire magamhoz térek. Ahogy ránézek az órára Tudom, hogy ez AZ a hívás. A hívás amire napok, sőt hetek óta fel vagyok készülve. Taxit hívok. A percek óráknak tűnnek, hisz Tudom, hogy a Nagy is gyorsan érkezett. Mikor odaérek az ajtóban várnak, csak csöndben, hogy a Nagy fel ne ébredjen. Elindulnak, integetek pedig már csak a hátsó lámpákat látom az éjszakában. Halkan bemegyek, aludni nem tudok, megrohannak az emlékek, újra végigélem a saját történeteimet, és közben arra gondolok vajon most hol tartanak. A Nagy egyszer keresi az Anyukáját, de sikerül megnyugtatni, Ő is érzi, hogy Valami történik. Hajnaltájt elszundítok, majd ismét csörög a telefon. Megérkezett! Öröm, izgalom, boldogság. Alig várom, hogy a Nagy felébredjen, hogy elmondhassam Neki, hogy láthassam az arcán, hogy érti. Újabb telefon, valami nem jó, de még nem is sejtem, hogy mennyire. Közben játszok a Naggyal, figyelem, ahogy a sajátomat ösztöneimből fakadóan szinte soha nem tudnám, kívülről, mégis valami különös bensőséggel, talán mert megoszthattam Vele valami fontosat. Újabb telefonok, egyre rosszabb hírekkel. Várok a Nagyira, közben próbálom elterelni a figyelmemet, hogy a Nagy ne érezhessen meg semmit. Elindulok hazafelé az enyémekhez, miközben úgy érzem, mintha évek teltek volna el mióta eljöttem. Telefon. Arra kérnek, hogy várjak, még Ők sem tudnak semmit. Alig hogy hazaérek jön az a telefon amit soha nem vártam, amit soha senkinek nem kívánok. Kicsi fiammal a kezemben hallgatom amit mond és nem hiszem el hogy megtörténhet. Velük NEM! Fiam értetlenül nézi a könnyeket a szememben, majd megsimogat. Senki sem tudja felfogni, mindenki próbálja sugározni a reményt, miközben szorítja magához a Sajátját. Majd a várakozás, a csend. Nem merem zavarni, félek a hamis remények még rosszabbul esnének.

MMS érkezik a telefonomra, egy kép, hirtelen összeszorul a gyomrom, felhívom. Valamit érzek a hangjában, bizakodás, erő, vágy, remény és a Tudás. Amikor végre újabb hírek érkeznek, fellángol a bizakodás. Mindenki előszedi az ismerősöket, lehetőségeket. SMS-ek, telefonok, beszélgetések. Ne reménykedjenek. Mégis mindenki vár egy újabb csodára. És utólag értjük meg, hogy itt volt A Csoda. Akkor még nem tudjuk. De az összefogás erős, erőt ad, sugároz.

Ülök a buszon, az enyéim alszanak, csörög a telefon. Ő is elaludt, békében, csöndben, szeretetben. Mindörökre.

Jó volt az éjszaka :)

Szerencsére semmi gond nem volt, és nem is paráztam :D
Balu kint aludt egész éjjel az apja helyén. Reggel amikor felkelt Daniella és Marci, engem még hagytak lustizni! Most bezzeg nem akarnak aludni, pedig V-nek is jobb lenne, ha kicsit csendesebb környezetben pihizhetne... Viszont lehet, hogy fel lesz véve állandóra. Persze nem csak éjszakára :D
Ma este újra egyedül, csak azért rossz ez az éjszakai munka, mert így napközben szinte nem is tudunk beszélgetni. Ha hétköznap lenne akkor nem is annyira gáz, mert én úgyis dolgozok, délelőtt kialussza magát, délután meg a gyerekektől amúgy sem tudunk dumálni...

Egy hívás...

...és pillanatnyi megoldás.
péntek-szombat- vasárnap éjjel V dolgozik. Én meg itthon egyedül :( kicsit fosok, elő fog jönni a paranoiám :(:(:( Mindegy, minden zárat bezárok és imádkozok ezerrel! Kár, hogy anyuéknak még nincs internetük, csetelhetnénk éjszaka :D

Dilemma egy része kilőve... Nincs hely az operában. V ugyan azt mondja, hogy fog munkát találni, de igazából nem is keresgél. Nem hiszi le, hogy milyen nehéz dolog ez. Fiatalon, ha valahonnan eljött, egyből volt másik. De azok a kapcsolatai már rég nincsenek meg, csak úgy önéletrajzzal meg a mai világban nem kapkodnak senki után :(
Ez van.

Dilemmák...

Viktorom munkát keres. Én egyenlőre jól elvagyok a helyemen, bár néha megfordul a fejemben, hogy nem ezt szeretném csinálni. Közben nagyon megnyugtató számomra, hogy V itthon van, amikor szükség van rá. Most például Marci nem ment oviba. Hétfőn elkezdett köhögni, levitte dokinénihez, aki azt mondta, hogy egész héten maradjon itthon, és itthon vannak (már amikor nem csavarognak:-)) Marcit azóta már meggyógyította Viktor, és itt jön a következő: egyre jobban megy Neki a gyógyítás, van sok sikeres eset, de anyagilag nem hoz semmit, az éhséget meg nem lehet reikivel kezelni... :s Lenne egy hely az Operában mint bizt. őr. De így, hogy megvan az érettségije, és tavalyelőtt ennél sokkal komolyabb munkát végzett, visszalépés lenne számára. Viszont van fizetés, és hülye időbeosztás...
Tehát összegezve: olyan munka kéne Neki, ami kapcsolódik a gyógyításhoz, rugalmas az időbeosztás és meg lehet élni belőle :D:D:D
Én meg a háttérből szorítok :D

Tulajdonképpen meddig is tart a dackorszak???
Balunál még csak most kezdődött és néhány hiszti után úgy éreztem, hogy Marcinál nem is volt ilyen durva (pedig igen). Ehhez képest mostanában Marci rendez olllyan üvöltéseket, hogy csak nézünk bambán... Oké, változik az alvásrendje (kezd leszokni róla :S) Ráadásul egyre jobban előjön a "középsőgyerek szindróma" : Daniella játékait hagyja békén, mert azokhoz még kicsi, de ne vegye el Balutól sem, mert...
Érdekes magamat is figyelni, hogy mennyire másképp szeretem a gyerkőceimet. Daniellával sokszor már most nem tudok mit kezdeni, mi lesz ha kamasz lesz? Nagyon jól el lehet vele beszélgetni, amikor nincsenek ott a kicsik! Ha ott vannak, akkor mintha lemenne az Ő szintjükre, engem meg zavar, hogy 9 éves létére úgy viselkedik mint a 3 évesek.
Marci nagyon jópofa tud lenni, és hihetetlenül bújós. Remélem még sokáig tart nála ez, bár amikor este nyafizik és ezért kell mellette aludnom, akkor meg azt várom, hogy legyen már kicsit önállóbb!
Balu pedig a "szerelem". Lehet, hogy csak azért mert Ő a legkisebb, vagy azért mert párszor olyan nagy élmény ért a közelében, igazi spirituális-földöntúli élmény. Pedig Ő éppenhogy nem igényli a testközelséget, illetve csak akkor, ha Neki van rá szüksége, nem engedi csak úgy ölelgetni magát, de ezt a késztetésemet levezethetem Marcin. Milyen jó is a sok gyerek :D
Sok mindent akartam még fejtegetni, de majd legközelebb, most vmi kaját kéne összedobni a hátam mögött kiabáló népségnek.

Most megyek és odabújok a legnagyobb pasi mellé, hogy éjszaka átvándorolhassak a két törpe méretű közé. Milyen jó dolgom is van :)

Csakazértis...

Annyi embernek megy, hátha Nekem is :) Igaz érdekes sem vagyok, fogalmazni sem tudok, de talán ez nem is lényeges. Ja és ritkán jutok a géphez annyi időre, hogy írni is legyen energiám (ez jó kifogás a lustaságra :D)
Akkor hajrá