Játék

:D Nem gondoltam volna, hogy valaha belekerülök egy ilyen körbe ;)

Tehát, a szabályok:
~ Belinkelni azt aki kipécézett
~ Írni magamról 7 dolgot lehet hétköznapi, de különleges is
~ kipécézni 7 embert, megnevezni és belinkelni Őket ide
~ majd Őket is értesíteni egy hozzászólásban a pécézésről ;)

Köszi Dóra :D

1; Nagyon szeretnék tanyán élni, a városból kezd nagyon elegem lenni. El tudom képzeln, hogy a gyermekeim szabadabbak lehetnek, miközben megtanulják a föld, a természet szeretetét. Persze még nekünk is tanulnunk kell nagyon sokat!

2; ezért szinte már bármire hajlandó vagyok, most épp Németországban keresek munkát

3; Nagyon szeretek olvasni, bár mostanában kevés időm jut rá. De a kicsi időket is kihasználom. Néha ez miatt elhanyagolom a háztartást is...

4; Szeretnék megtanulni jó, egészséges ételeket főzni. Táncolni és varrni.

5; Nálunk szerepcsere van otthon. Én vagyok a fix kereső, és Drága Férjecském őrzi a családi tűzhelyet. Persze Ő is dolgozik! Mos, mosogat, takarít, mostmár főz is. És ezek mellett még Energiagyógyász is!

6; Most nagyon hiányoznak a csemetéim, mert nélkülük jöttem ki Németországba :( De hamarosan újra bujizhatok hozzájuk

7; Szülésznő, bába vagy dúla leszek! Még nem tudom mikor... De valami egyfolytában húz a szülés/születés körüli teendők, érzések felé. Így 3 gyermek után, már nem nagyon szeretnék (ez nem igaz egészen) szülni, de tudom, hogy még lesz dolgom valahogyan a szüléssel.

Hét embert biztosan nem tudok kipécézni, mert nem is tudják sokan, hogy olvasom Őket, pláne hogy van blogom ;)
Macska barátném, Votivom, Zsanci (titkos)blogja, Nukada és talán Idrah sem haragszik meg, bár Őt még csak most zargattam először;)

Németország

Hát itt vagyok...
Nagyon furcsa így, a gyerekek nélkül :( Remélem tényleg gyorsan eltelik az idő. Jó itt lenni anyuékkal, de az igazi az lenne, ha nem csak fényképeken keresztül oszthatnám meg Velük a szépségeket.
Hiányoznak. Tudtam, hogy így lesz, de akkoris. Közben meg tervezem/szervezem, hogy kijöhessünk ide. Jó lenne itt dolgozni. Régóta volt bennem olyan érzés, hogy meg kell tennem ezt a lépést, most talán merszem is lesz hozzá... Nagyon kedvesek itt az emberek, persze nehéz úgy bármit is tenni, hogy beszélni nem tudok. Mondjuk számomra is meglepően sokat megértek:) Remélem lesz elég kitartásom, hogy az elkövetkezendő időben nekiessek a tanulásnak! Nagyon kéne! Főleg az, hogy merjek beszélni...

Nemes Nagy Ágnes: Akácfa

Akácfa, akácfa,
sárga lombot hullató.
Kezemre, kezemre
mintha hullna sárga hó.

Mintha hullna sárga hó,
csakhogy el nem olvadó,
járdaszélen nagy kupacban
színaranyként csillogó.

Hogyha belegázolok,
hogy zizeg és hogy ropog!
Mit csinálsz te? - kérdik.
Járok, járok sárga hóban,
színaranyban,
térdig.

Otthonszülés :D

Elkezdődött valami...
Elindultam ahhoz a kismamához, akivel meg volt beszélve, hogy ha megindul, náluk leszek. Hívtuk Ágit (egyedül jött), háttérbe húzódott, elég volt a tudat, hogy ott van. Jöttek a kontrakciók folyamatosan, egyre erősödve, és én nagyon örülem ennek. Amikor észrevehetően erősebb lett, kérdezte, hogy megvizsgálhat-e? Engedtem, nagyon óvatos volt, észre sem vettem semmit...
Hirtelen "kényszerem támadt", hogy elmenjek sétálni. Mikor visszaértem, a másik kismama a kitolásnál tartott (előtte ott sem volt, nem volt jele, hogy szülni fog), de valamiért nem haladt. Feküdt, szóltunk Neki, hogy próbáljon függőleges helyzetbe kerülni, Én tartottam hátulról a hóna alatt...
Ritkulnak az összehúzódások, megállapítjuk, hogy vaklárma volt.

Ezt a kis történetet álmodtam ma éjszaka :D Érdekes ez, hogy én sem tudtam, mikor kinek a szemével "látom" az eseményeket. Egész nap a hatása alatt voltam, remélem kiderül a jelentése. Plussz érdekesség, hogy soha nem találkoztam személyesen G. Ágival, soha nem szültem otthon (a jövőt meg ki tudja;)) és mostanában nem is olvasgattam hasonló történeteket :D