Hát itt vagyok...
Nagyon furcsa így, a gyerekek nélkül :( Remélem tényleg gyorsan eltelik az idő. Jó itt lenni anyuékkal, de az igazi az lenne, ha nem csak fényképeken keresztül oszthatnám meg Velük a szépségeket.
Hiányoznak. Tudtam, hogy így lesz, de akkoris. Közben meg tervezem/szervezem, hogy kijöhessünk ide. Jó lenne itt dolgozni. Régóta volt bennem olyan érzés, hogy meg kell tennem ezt a lépést, most talán merszem is lesz hozzá... Nagyon kedvesek itt az emberek, persze nehéz úgy bármit is tenni, hogy beszélni nem tudok. Mondjuk számomra is meglepően sokat megértek:) Remélem lesz elég kitartásom, hogy az elkövetkezendő időben nekiessek a tanulásnak! Nagyon kéne! Főleg az, hogy merjek beszélni...
1 megjegyzés:
Ha megjöttél Németországból, akkor várj egy játék a blogomon! :) Puszi
Megjegyzés küldése