Elkezdődött valami...
Elindultam ahhoz a kismamához, akivel meg volt beszélve, hogy ha megindul, náluk leszek. Hívtuk Ágit (egyedül jött), háttérbe húzódott, elég volt a tudat, hogy ott van. Jöttek a kontrakciók folyamatosan, egyre erősödve, és én nagyon örülem ennek. Amikor észrevehetően erősebb lett, kérdezte, hogy megvizsgálhat-e? Engedtem, nagyon óvatos volt, észre sem vettem semmit...
Hirtelen "kényszerem támadt", hogy elmenjek sétálni. Mikor visszaértem, a másik kismama a kitolásnál tartott (előtte ott sem volt, nem volt jele, hogy szülni fog), de valamiért nem haladt. Feküdt, szóltunk Neki, hogy próbáljon függőleges helyzetbe kerülni, Én tartottam hátulról a hóna alatt...
Ritkulnak az összehúzódások, megállapítjuk, hogy vaklárma volt.
Ezt a kis történetet álmodtam ma éjszaka :D Érdekes ez, hogy én sem tudtam, mikor kinek a szemével "látom" az eseményeket. Egész nap a hatása alatt voltam, remélem kiderül a jelentése. Plussz érdekesség, hogy soha nem találkoztam személyesen G. Ágival, soha nem szültem otthon (a jövőt meg ki tudja;)) és mostanában nem is olvasgattam hasonló történeteket :D
2 megjegyzés:
Nahát, Pocak, már épp feddni akartalak, hgoy így titokban tartottad életednek ezt az új, dúlai min ősgét, amikor a végére értem :-D
ez aztán az álom!!!! jó folytatást :-) ölellek i.
Szia Indi!
Az első részben ráadásul én vajúdtam :-):-O
Pussz: Pocak
Megjegyzés küldése