Anti-D hercehurca

Sajnos volt némi negatívum is, na nem a szülésnél, hanem utána az anti-D beszerzése miatt. Mikor Júlia megszületett rögtön levették a köldökzsinórból a vért, majd másnap reggel V elment vele egy magánlaborba, ahol mindössze 2800 ft-ért kb két óra alatt megvolt az eredmény. Nekem sajnos, Júliának szerencsére pozitív lett az Rh faktorja. Itt kezdődött a "buli". Mivel a Kistarcsai Flór ferenc kórházhoz tartozunk területileg, így oda vitt Viktor főnöke az egy napos babával, hogy megszerezzük a szükséges anti-D injekciót. A recepción kicsit kikerekedett a hölgy szeme, de adta a szükséges dolgokat (valami etikett címkéket kaptam az adataimmal...) és felküldött az ötödik emeletre ahol a szülészet-nőgyógyászat van. Először a szülészet részre mentünk, ott egy ápolónő-szülésznő jött szembe, elmondtam neki a dolgot és igen csúnyán nézett rám, majd átküldött az ambulanciára (ami teljesen üres volt, mivel épp nem volt rendelés) végül a nőgyógyászaton egy másik nővérke gyilkos pillantásai után nagy nehezen megmondta, hogy az ügyeletes orvossal beszéljem meg. Surányi doktorra egy kicsit várni kellett. Amikor elmondtam Neki is hogy miért vagyok itt, akkor igencsak lekezelő volt elsőre. Azt mondogatta, hogy ez nem így működik, de valójában Ő sem tudta hogy mit is kéne csinálnia. Elment azzal, hogy utánanéz. Ismételten vártunk rá kb 20 percet, mikor visszajött sokkal normálisabb lett a hozzáállása és sokkal kedvesebben magyarázta meg, hogy miért nem tudja beadni nekem csak úgy az injekciót. Elszámolási problémákat emlegetett és azt hogy ha befeküdnék, akkor nem lenne ilyen gond. Persze tudta hogy nem azért szültem otthon, hogy utána egy injekció miatt befeküdjek. De nem ítélt el magáért az otthonszülésért! Annyit ígért, hogy másnap reggel megbeszéli az ambulancia vezetőjével, hogy mit lehet tenni. Másnap vártam a hívást majdnem délig, majd én hívtam a kórházat, hogy mondjanak valamit. A hölgy aki felvette, említette, hogy tudja miről van szó, de nem volt ellenséges, elkérte újra a számomat és mondta hogy mindjárt visszahívnak. Pár perc múlva csörgött a telefonom. Dr Szabó László hívott, és azt mondta, hogy két lehetőségem van, vagy befekszek 24 órára, vagy felírják receptre és bár nagyon kevés helyen lehet, de kiváltom, majd Ők beadják. Tudtuk, hogy teljes áron kell kiváltani, ez kb 15000 Ft-ot jelentett, de inkább ezt választottuk. Viktor elindult a receptért. Nem is sejtettük, hogy ennyire azért nem egyszerű. Először a szülészet-nőgyógyászat igazgató főorvosáva, Dr Gerő Györggyel, kellett szembenéznie. Elmesélése alapján ugyanazokat hajtogatta, amit már lebeszéltünk a többi orvossal, csak Ő valóban ellenségesen, de Viktor szerencsére nem vette fel a kesztyűt, megmondta, hogy nem fekszek be, adják a receptet. Utána találkozott a Szabó doktorral, aki viszont teljesen normálisan leszerelte a Főorvost is, meg a csúnya tekinteteket lövöldöző asszisztenst is és odaadta a receptet azzal, hogy ha máshogy nem megy, akkor nyugodtan menjünk vissaz és be is adják. Miután már tudtuk a gyógyszer nevét is, kezdődhetett a megfelelő gyógyszertár felkutatása. Ez sem volt egyszerű, mert nem egy mindennapos gyógyszerről van szó, így nem igazán tartanak ilyent még az igazán nagy gyógyszertárak sem. Első körben olyanokat hívtam, amik kórházban vagy annak közelében működnek. Először a Csömöri auchanban lévőt próbáltam (doki ajánlására) de ott csak másnap délutánra tudták volna hozni, az meg már késő lett volna. Már túl voltunk így is a 48 órán, kevesebb mint egy napunk maradt, mert 72 órán belül kell megkapnom a szurit. Végül a Jahn Ferenc kórház egyik rendelőintézeténél mondták, hogy másnap délelőtt 10-re odaérne a gyógyszer. Másnap reggel újból jött Viktor főnöke, most kicst messzebbre indultunk így babástól. Először nem jó helyre mentünk, de telefonon megmondták a pontos címet és 10.20 perckor ott is voltunk. Szerencsére nem késett a szállító sem, így hamar a kezemben volt a doboz. Már előző este megbeszéltük, hogy amennyiben van rá lehetőség, az ottani sztk-ban lévő nőgyógyászatra megyek fel, és akkor gyorsan meg is kapom. Szerencsémre senki nem volt előttem, így tényleg hamar bejutottam. Az orvos szintén furcsán nézett rám, és érdekes módon itt is inkább az asszisztensnő volt aki kifejezetten ellenségesen nézett. Kérdezték, hogy ki volt a szülésnél, mire én elmésen megjegyeztem, hogy a férjem :) majd mondtam, hogy egy ismerős szülésznő is ott volt, de a nevét nem és nem mondtam el, még annyit kérdezett, hogy nem jahn ferences szülésznő volt-e... Addigra szerencsére a szuri bennem volt, így gyorsan megköszöntem és szépen eljöttem. A nevére nem is emlékszem...

vééégre

Április 19.-én 12.57-kor megszületett Júlia Léna!
kb 4200 g
Majd ha tudok írok bővebben is :)

Marci

Marcit beíratta Viktor a suliba!
Én még mindig nem tudom elhinni, hogy már ilyen nagy :O Pedig igen. Hihetetlenül sokat komolyodott :) Igaz most épp Baluval veszekszik a szobában, és mindig neki kell hogy igaza legyen, de ez sztem már így is marad...

13 nap

Ennyivel vagyok túl a doki által kiírt dátumon. Azóta persze már utánaszámoltam kicsit, mert a legelső uh-on egy héttel kisebbnek mérték, és a 12. hét előtt lehet csak mérvadó az uh, mert addig egyformán fejlődnek a babák, utána nagyon eltérő lehet. Tehát így számolva, még "csak" egy héttel csúsztunk el :D Mindegy, ma már nagyon kezdett elegem lenni, főleg lelkileg, a nemszülésből... Ugyan mostanában senki nem hívogat, az lezajlott a múlt héten, akit mi hívunk megkérdezi ugyan, hogy na???, de nem is csodálkozik, hogy neeeem. Asszem a mai elkeseredés főleg a borús-esős időnek, meg a tegnapi szülésindítós-mégsemtörténiksemmi projektnek köszönhető. Próbálkoztam/tunk finom módszerekkel, de a kiscsaj betonfixen érzi magát odabent. Bábakoktél nem játszik Á-éknál. Annyira nem aggódom, a ctg jó és bízom a természetben. Ami kicsit megriaszt, az az, hogy ha vmi miatt mégis be kell menni kh-ba, akkor ott mit fognak szólni ehhez a terminustúllépéshez... De NEM KELL BEMENNI úgyse :D Ki fog jönni magától, szépen :) Holnap lesz az a nap amikorra 6 évvel ezelőtt ki voltam írva Marcival. Egyre közelebb kerül a két kölyök szülinapja egymáshoz ;) Marci már nagyon várja az övét, visszaszámlál, és őszintén szólva valahogy jó érzés egy kicsit másra is figyelni, nem csak a testemben zajló dolgokra. Már csak gyorsan ki kéne találni vmi szupi szülinapi ajándékot, nem a kishugit :D

"Ha nem...

...jössz elő, úgy éljen e fej,
Jó lesz helyetted énnékem a tej."

Mostanában ez a dalrészlet forog az agyamban a Hofi-Koós Macska-duettjéből :) Vajon miért? :D  El nem tudom képzelni mire vár ez a csaj a hasamban... Ma hazajöttek a tesói is végre (már nekem is nagyon hiányoztak). Anyuéknál húsvétoltak, jó volt azért kicsit kettesben romantikázni Viktorral, meg pihentem is sokat, de amikor V épp dolgozott, akkor nem tudtam mit kezdeni magammal. Mivel nem akart előbújni a lányzó, ezért jó nagyokat sétáltunk, és megállapítottam, hogy fittebb vagyok mint akár egy hónapja is. Gondolom számít, hogy kevesebbet kell öltözni is, meg nem mindegy, hogy az ember lánya -5 avagy 15 fokban sétálgat-e. Azért már sokan várják, én meg tényleg nem értem némely rokonomat (anyós, nagymama) hogy elhiszik rólam, hogy nem szólnék, ha megérkezett :? Nem idegesítenek a telefonok, az nem, ha megkérdezik hogy vagyok, hogy bírom, de az a kérdés, hogy egyben vagyok-e, na ez zavar, ha nem lennék egyben, akkor már tudnák! Mindegy... Még a végén el tudok menni az osz gyerekek találkozójára szombaton :D Mert így elmennék, de ha kibújna, akkor persze nem viszem ilyen aprókán még sehova :) Majd kiderül. Mostanában sok ismeretlen ismerős lépi túl a terminust ilyen 10-14 napokkal, úgyhogy nem vagyok kétségbeesve :D Türelmetlen sem, inkább V az :P

április 1?

Igaz, hogy ma már másodika van, de a kicsi lány ugyebár még nem ismerheti a naptárt :)
Ma délelőtt Viktor elkerekezett tejért a közeli piacra, én meg pihenésképpen itt olvasgattam a gépnél, a jóóó nagy labdámon ücsörögve. Egyszercsak feltűnt, hogy egyre erősebb görcsöket érzek a pocakomban. Elkezdtem figyelni az órát és kb 5 percenként jött egy újabb. Nosza, gondoltam, gyorsan elmosogatom a maradék edényt, majd beülök egy kád vízbe, hogy kiderüljön mi is a helyzet. Így is tettem, közben V telefonált, hogy épp elfogyott a tej, de hoznak még, Ő megvárja. Először még nem szóltam Neki, de amikor legközelebb hívott, hogy még mindig vár, akkor inkább szóltam, hogy azért ne maradjon túl sokáig. Gyorsan "beugrottam" a kádba, ahol még mindig éreztem, de már ritkultak. Kezdtem épp kimászni, amikor csöngettek, én megijedtem, hogy az alattunk lakó jön mert ázik (volt már ilyen :( ) Betekeredtem e türcsibe és kinyitittam az ajtót egy 6 év körüli fiúcskának :D Nagyon édes volt, eltévesztette az emeletet. Mindegy, a lényeg, hogy a görcsök elmúltak, és azóta sem tértek vissza. Cseppem megint megtréfált minket :D V ugyan elment dolgozni, de láttam rajta, hogy nagyon izgul... Én meg azon izgulok, hogy lesz-e időm felismerni, ha már valóban történés van, és ideér-e a segítség :D

semmi különös

De vicces a szöveg itten fent a vonalzón :)
(ide írom, mert nemsokára úgyis lekerül ;))
Okay, okay, i'll admit it, I really liked it in my mommy, but i'm finally ready to go! I should be here by now!

éjszakai izgalom

Az volt :) Fél négykor ébredtem egy összehúzódásra, majd 5 perc múlva még egy és újabb 5 perc elteltével a következő. Érdekes, hogy az zakatolt az agyamban, hogy most nem akarok szülni... Felkeltem, ettől egy kicsit ritkultak és gyengültek. Véletlenül levertem a telefonomat, így V is felébredt, nem titkolhattam tovább, hogy mi történik :) Ja az első megjegyzése az volt, hogy ki sincs porszívózva... Mondom és szerinted morzsákat jönnek szedegetni? :D Mondtam Neki, hogy elmegyek pancsizni egyet meleg vízben, attól majd kiderül, aminek ki kell derülnie.  Na, mindegy, a fürdő után teljesen elmúlt mindenféle jel, így visszafeküdtem, bár az izgalomtól nehezen aludtam el... Mindenesetre V ma kiporszívózott :D Aztán meglátjuk. Ma szinte semmi nem volt, csak a szokásos. Szorítsatok ;)

nyűgös

vagyok mostan... Nem is annyira a szülhetnék miatt, hanem csak úgy. Nagyon jókat sétáltunk az utóbbi 3 napban, ma is, pedig eléggé fújt a szél. Lehet hogy már ez fárasztott el, de nem hagytam volna ki a tavaszban sétálást :) Addig oké is volt, de itthon meg csak úgy tengek-lengek, idegesítenek a gyerekek és egyébként meg nem történik semmi :( Sztem ha nem lennének itthon, akkor átaludnám a napot... Úgy látszik ez a csajszi apás lesz, már most is hozzá húz :) Eredetileg azon mosolyogtam, hogy ha Ő is huszonakárhányadikán születik, akkor szegény apjuk már végképp össze fogja keverni a születési napjaikat, de nagyon úgy tűnik, hogy ha holnap estig nem bújik ki, akkor lesz egy apának könnyebben megjegyezhető dátum. Így visznt sztem tényleg kivárjuk a húsvétot ;)

hormonvihar

Eszembe jutott ma délután egy régi fórumtárs, amikor babát várt és a nagyobbik lánya épp kamaszodott, a kicsi meg a kétévesek korszakát élte, Ő mondta, hogy 3 hormonzavaros nő egy lakásban... Nálunk csak kettő van, de ma sikerült kiborítanunk egymást (miután Macsnak elmeséltem, hogy most épp minden oké és csandes :S :)) annyira, hogy Ő a szobájában sírt, én meg a mi szobánkban épp Viktornak a telefonba :( Azt hiszem kicsit elfáradtam az utóbbi 2-3 napban. Először dicsekedni akartam, hogy végre átrendeztük a szobákat, a fiúké lett ami a mi hálószobánk volt egy darabig, mi meg visszaszereztük a nappalit a játékoktól, és a legviccesebb, hogy tegnap este óta folyamatosan rend van!!! :D És nem kellett pakolászni, meg 50x kérni, hogy rakják el a játékaikat, egyszerűen ki sem kerültek a játékok :D Na, mindegy, mindezt kb másfél nap alatt hajtottuk végre, nem sok cucc, inkább az apróságok, meg a nehézkes mozgás fárasztott el. Mára már az idegeim is felmondták a szolgálatot... De rend van, ki van takarítva :) már csak a gyerekdokival kell beszélnem és jöhet Júlia :D

minden szép

Végre annyira gyönyörű idő van! Hihetetlen, legszívesebben haza sem jöttem volna :) na jó, ez nem igaz, mivel gyalog jöttünk az oviból, már félúton alig vártam, hogy itthon legyek, de most már kipihentem magam, mennék ki megint. Félek hogy ez csak átmeneti (mármint a tavasz) eddig mindig átvert a jó idő, mi van ha most is... Pedig az előrejelzést nézve nem :)
A szülés még messze van a bába és a doki (ill. uh) szerint is. Feje egyáltalán nincs beilleszkedve, lepény I. fokban érett, méhszáj egyáltalán nem készülődik (a becsült súlya 3200g). A bába meg is jegyezte, hogy olyan, mintha még soha nem szültem volna :) Közben meg eszembe jutott, hogy Balunál hasonlóan volt sok minden. Akkor azt mondta a doki szerdán, hogy még legalább 3 hét, vasárnap meg megszületett a törpe :) Tehát még ez sem jelent semmit. A beszerzendők beszerezve, már csak a lakást kéne átrendezni/rendberakni, meg a vésztáskát összekészíteni és jöhet is a Csepp lányka :D Igazából nagyon várom, néha meg nem tudom elhinni/elképzelni, hogy szülni fogok. Sajnos a befelé fordulás, magunkra figyelés nehezen megy, nincs olyan nap, hogy ne kéne valamit intézni. Szerintem még akkor is többet pihennék, ha dolgozni járnék :S Mindegy az elkövetkező pár év úgysem a pihenésről fog szólni, előre meg amúgy is lehetetlen kipihenni magunkat, erre sincs megfelelő raktározási lehetőség :D

újabb szösszenet a dokitól...

Csütörtökön volt az első nst, ez oké, bár hanyatt kellett feküdni, de kibírtam. Viszont utána jött a feketeleves... A védőnő kereste a múltkor az egyik vérvételi eredményt. A wassermann szűrés, vagy más néven VDRL a szifiliszt és a gonorreát hivatott kiszűrni. Minden várandósság elején vizsgálják. Ez a lelet nem volt meg sem a kiskönyvemben, sem papíron. Miela  védőnő kereste, így rákérdeztem a dokinál. Kiderült, hogy az első vérvételnél ezt a vizsgálatot is kérte, csak az eredmény nem volt meg, sőt mint kiderült a hepatitisz szűrés eredménye szintén nem volt meg. (ez a nagylánynál is eltűnt, de annyira, hogy plusz 3 oltást kellett kapnia) A hepa meg lett gyorsan, a szekrényben volt, mert az külön jön. Viszont a másikért le kellett mennie az asszisztensnek a laborba. Ott előkerült de legnagyobb ijedelmemre a papíron az szerepelt, hogy rpr pozitív!!! Kérdeztem a dokit, hogy akkor ez mit jelent? Elkezdett egy új laborkérőt nyomtatni, de nem válaszolt. Közben jött a másik asszisztensnő és sajnálkozva megjegyezte, hogy hallom pozitív. (meg rákérdezett, hogy ugyanaz-e a férjem :@ ) Kérdeztem tőle is, hogy oké, de MIT JELENT? Menjek vérvételre... Nagyon megijedtem, hisz tudtam, hogy van rá kezelés, de akkoris honnan és hogyan (Viktort le is támadtam mikor hazaértem :( ) Pénteken reggel elmentem vérvételre, ott is rákérdeztem, hogy most mi lesz és mikorra lesz egyáltalán eredmény? Kedvesen felvilágosított a laboros, hogy átalában két hét az eredmény, de mostanában a vizsgáló labor csúszni szokott. Szóltam, hogy de én már a 36. hétben vagyok, nem nagyon van időm várogatni, pláne hogy addig idegeskedek. Ráadásul itthon utánanéztem, hogy minél hamarabb kéne antibiotikum. Kezdtem nagyon besokallni, viszont tudtam, hogy amúgyis készültem a Mária utcába (az osz-hez kell aids szűrés). Na ott gyorsan elmeséltem hogy mi történt előző nap. Hihetetlenül felpörögtek az események, egyből levettek még egy csövecske vért, és behívtak egy gondozóhoz, aki MINDENT elmondott. Szerencsére V elkísért, így tőle is vettek gyorsan vért (akkor már röhögtem azon, hogy vajon mit gondolnak akik kint ültek) mert megnyugtatott a gondozó, hogy várandósság alatt gyakran van álpozitív eredménye ennek a szűrésnek!!! És valóban alig egy óra(!) alatt kiderült, hogy nálam is ez a helyzet! A nagy köveken kívül, ami legördült még a hála is elöntött (ás persze magamat is dícsértem, hogy nem voltam nyuszi és rákérdeztem :P) Nagyon kedvesek voltak, és hiába fizetős a sürgősségi szűrés, egy fillért nem kellett fizetnünk. (kb 6000 lett volna kettőnk szűrése). Most komolyan, meddig tartott volna annak a Đ[@{@đĐ[]Ä dokinak, hogy egy két infot benyögjön, vagy legalább elküldjön egy ilyen vizsgálatra. Viktor elhatározta, hogy csütörtökön eljön velem, és "szépen" elköszönünk a dokitól, miután az utolsó laborleletet odaadta. Ha nagyon kéne az nst. akkor bemegyek tarcsára, de ez a doki többet nem nyúl bele a várandósságomba! Csak azt nem tudom, hogy milyen egyéb lépéseket lehetne tenni, meg kicsit elegem is van, nincs kedvem további macerákhoz. Tudom, hogy sajnos pont ezért praktizálhat még, mert mások is így gondolkoznak :(

hurrá

Viktor 15.-től újra pékségben :D Annyira örül :D:D:D Én is az Ő örömének, de azért üröm is van... Egyelőre délutános üzemmódban fogja nyomatni, ami oké is, egészen addig, amíg a pici és a másik három nem csinál ki esténként. Mint már írtam, ebben nem vagyok túl erős, mármint az esti program hosszútávú kivitelezésében. A nagyokkal azért nem hiszem hogy sok gond lesz, végülis egyszer már belerázódtunk, akkor az volt a furcsa, ha egy-egy este itthon volt és máshogy ment a rutin. Bízom Júliában, hogy megszánja édes anyukáját és szakít a hagyományokkal és nem délután lesz nyűgösködős (nem kell nagykönyvi gyerek ilyen szempontból! ;)) és akkor már csak az én hormonjaimat kell majd kordában tartani és minden heppi lesz :D

nst?!

Dokibánál jártam megint. Jól kiszámolta, hogy bár ma még 34 hetes vagyok, de holnapután (sztem holnap :)) már 35, ezért jövő hét csütörtökre már nst-re kaptam időpontot. hogymivan?????
Egész héten azon gondolkoztam, hogy miként fogalmazzam meg azt, hogy nagyon szeretem a pocakomat! Talán így, egyszerűen: nagyon szeretem a pocakomat! Néha nehéz meg húz és feszít és Júlia kidugja (kissé fájdalmasan) a térdét-könyökét, de ezek ellenére vagyis ezek mellett szó szerint tetszik nekem a hasam. Konkrétan a formája is, szeretek tükörbe nézni. Nem vagyok kis termetű, soha nem is voltam, de ez sem zavar :) Ilyeneken gondolkozom egy ideje, és még azon is, hogy ettől függetlenül nincs bennem sem az az érzés, hogy mikor születik már meg, sem az, hogy addig jó, amíg bent van :D Élvezem amíg van, utána meg élvezni fogom, hogy könnyebben mozgok :) (őszintén szólva azt sem érzem, hogy jajj, soha többet nem leszek várandós, most kell élvezni... pedig a harmadik után azt mondtam nem lesz több, ha most kérdezik, akkor azt mondom, hogy inkább nem mondok semmit :D)

ellenanyag-híradó

Megkaptam az eredményt és hálistennek nem változtak az értékek!!! Ez számomra nagyon pozitív :) Főleg az osz miatt :D
Kíváncsi vagyok tényleg azt jelenti-e ez, hogy Júliánk Rh negatív lesz. Ennek is nagyon örülnék, mert akkor nem kell anti-D után rohangálni szülés után és Csepp sem sárgulna be valószínűleg (legalábbis az élettanin kívül, de lehet hogy azt sem, hiszen Balu sem sárgult be egyáltalán)
Most örülök, bár lesz még egy kör vérvétel, ami macerás a mászkálás miatt, de nem érdekel, sztem nem lesz változás akkor sem!

sulidilemma

Marci áprilisban tölti a 6. életévét. Maradhatna még egy évet oviban, DE a kis drága már szeptember óta úgy jár be csak nagy nehezen, hogy ez kell ahhoz, hogy iskolás lehessen. Nem szereti az ovit túlzottan, viszont jóval kevesebbet beteg, mert tudja, hogy ha sokat hiányzik, akkor nem mehet suliba. Attól is félek, hogy mivel a csoportból majdnem mindenki elballag, így másik csoportba kerülne, ami nem biztos, hogy tetszene neki (majd még megkérdezem, hogy melyik lenne ez a csoport, mert van egy-kettő, ahova én sem örülnék, ha odakerülne). A dilemma része két felé osztódik

- vannak "hiányosságai", amik pótolhatóak a köv 8 hónap alatt simán, csak itthon nehéz, viszont az ovónénik szerencsére ebben tudnak és fognak is segíteni. De ha mégsem sikerül behozni, akkor a suliban az elég komoly hátrány lehet. Konkrétan az egyik gond, az irányok, nem is annyira a jobb-bal, bár a tegnapi iskolaérettségi vizsgálaton összekeverte, de mondta is a pszichonéni, hogy utána legalább kitartott a rossz mellett és kategorikusan a jobb helyett balt mutatott és fordítva :D Tehát érdekesen nézi a világot, mert rajzolni nagyrész alulról fölfelé rajzol (embert pl, de ma a számokat is alulról kezdte) és ha lát egy számot, mondjuk 30, akkor azt kérdezi, hogy a nulla és a 3-as az mennyi?! Nem nagyon tudom még, hogy ezt miként lehet fejleszteni, de igyekeszem utánanézni.

- az iskola maga... Kinéztünk egy sulit, itt a kerületben. Amiért ezt "választottuk" az a sportolási lehetőségek tömkelege. A többi kerületi (pláne a körzetes) sulihoz képest sokkal nagyobb a választási lehetősége, és azt már felismertük, hogy Neki kifejezetten jó lenne, ha sportolhatna! Persze később még dönthet másképp, de most nagyon jól mozog és szeret mozogni, de nem szeretnénk ha versenyszerűen űzne bármit is. Ez a suli erre pont jó és ezért nem kacsingattunk egy pillanyatnyi fellángolás után a KSI felé többet. A negatívuma a sulinak, az a távolság. Két busszal lehet oda jutni, amiből az egyik csúcsidőben 15 percenként jár. Ráadásul egyik sem érinti az ovit, ahova B továbbra is járni fog. És azért egy picibabával+2 sráccal elbumlizni 2 busszal a suliba, majd onnan másik két busszal elvinni B-t az oviba, hááát. Majd ugyanezt hazafelé... Milyen mázli, hogy Daniella már ilyen nagylány, hogy egyedül közlekedik a sulijába, sajnos az is teljesen ellenkező irány. A másik lehetőség amúgy az Ő sulija lenne, az a körzetes. Sokan dícsérik, nem is annyira gáz (tegnap a nev-tan-ban két anyuka pont arról beszélt, hogy Ők meg oda szeretnék vinni a gyerkőceiket) DE nem a Marcinak való. Nem csak a sport miatt, hanem egyéb dolgokból is ezt érzem.:S

Nem könnyű döntés, sok múlik rajta, most már tudom! Szegény Daniella ebben is jó tanárunk!

beszámoló+néhány kép :)

Ma voltam az Istenhegyi Géndiagnosztikán Macska barátnőmnek köszönhetően :)))) Csepp nagyon jól van a pocakban, mindene rendben van, tudom már mit kell figyelni ha nő az ellenanyag! (magzatvíz mennyisége, méhlepény vastagsága, ödéma a szívburokban, vérszegénységre utaló jelek)
Dokinéni elszólta magát, utána meg már rá is kérdeztem, hogy biztos-e, így már tuti, hogy jó volt a megérzésünk :D

Egy tegnapi pocakkép: (fejemet ne nézzétek :P)

És egy portré:

Na jó még egy aranyos kép :) Ezt csinálja akkor is, ha nem fényképezzük ;)

most már aztán elég

a kihívásokból, arcomba dobott váratlan akciókból....
Ma hívtam a tulajt, mert jött neki egy levél. Mire közölte a telefonba, hogy amúgyis szeretett volna beszélni velünk, igaz inkább személyesen közölné a rossz hírt, hogy február 1.-től(!) emelné a bérleti díjat. Még jó, hogy nem akkor szól, amikor jön a pénzért :( És ráadásul azt megvárhatta volna, amíg a fűtési szezon kicsit lecseng. Arra ne legyen tekintettel, hogy baba, meg minden, mert azt mi vállaltuk, de azért ez nem szép, hogy utsó pillanatban és akkor amikor várhatóan szép kis fűtésszámlánk lesz :( grrrr.

Viktorral jól megbeszéltük, hogy végülis egyre több minden azt mutatja, hogy ideje váltani, megpróbálhatnánk beteljesíteni az álmainkat! Amikro Csepp megfogant, ill felfogtam, hogy jön, akkor egyből elöntött egy érzés, hogy valami nagyon jót hoz magával és tényleg merjünk belevágni nagy dolgokba! (konkrétan azt éreztem, hogy így lesz lehetőségünk tanyára költözni)
Úgyhogy szorítsatok :D

Nagyon szeretünk itt lakni, de az összes előnyből, ami miatt lassan két éve úgy döntöttünk, hogy idejövünk, mára csak annyi maradt, hogy szép a környék. És ha már váltunk, akkor két irány lehetséges:
vagy a közelben egy kertes ház, ami megfizethetetlen még bérlés szempontjából is (viszont V maradhatna a pékségben)
vagy akár az ország(világ :)) másik felén egy ház/tanya (ami munka szempontjából nem annyira vicces...)

Hmmm, érdekesen alakulnak a dolgok már megint, csak az a kár, hogy igazából most már szerettem volna Cseppre és a szülésre hangolódni, nem pedig ennyi baromsággal foglalkozni :( Tehát légyszi, légyszi nem kell több izgalom! :)

utolsó

napom volt ma a munkahelyen :D hogy én ezt hogy vártam fizikailag (fáradt vagyok, na) és agyilag is (le is állt ;) ) De érzelmileg nem annyira. Hiányozni fognak onnan egyesek, az nem ugyanaz, ha telefonon beszélünk, és az sem, ha néha beugrok, mert nem biztos, hogy ráérnek beszélgetni (ugye Macs? :))) ) És némi fura érzésem is van, hogy kiszúrok egy-két emberrel, mert helyettem nem vesznek fel senkit, hanem szétosztják a munkámat kétfelé, az amúgy is leterhelt kollégáknak...
De attól még SZABAD VAGYOK!!!!!!!!!!!!!!!

:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Jöhettek, mehetek!!!!!

Időpontokat kérek, ki mikor ér rá találkozni ;)

grrrrr

Mi a búbánat van a levegőben? Napok óta olyan dolgok jönnek, amik igazából nem nagy horderejűek, mégis rágódunk rajta. Most épp szóba került V visszatérése a pékségbe. Látom rajta, hogy nagyon szeretné (amikor rákérdezek, hogy most mit akar, akkor a visszamenni a válasz) Állítólag mondták neki, hogy mehetne délelőtt is, és akkor úgyanúgy kisegítő lenne, vagy mehet délután áruösszekészítőnek és árulhatna. Ő az utóbbit szeretné, én meg elképzeltem, hogy MINDEN délután egyedül lennék a 4 gyerekkel (ráadásul a piciknél általában pont a délután a nyűgösebb...). Aranyosan kifejtette, hogy akármelyiket is választja napi 3-4 óránál többet nem lenne itthon ébren. Ez oké, de nem mindegy, hogy délelőtt egy babával vagyunk itthon 3-asban, vagy délután a többieknél is besegít. Na ez megint egy jó kis nyavajgós, de én ismerem magamat és tudom! hogy hosszútávon nem bírnám :( Sőt...

(tudom ám, hogy vannak, akik még ilyenebb helyzetben vannak :( )

lent és fent

A tegnapi meg a mai nap erről szól
A fent élményét a munkatársaim és barátnőm nyújtották, a lent hangulatát pedig a saját közvetlen családom (V és a gyerekek....) meg a dokinak nevezett egyén :(
Fordítva sem lenne jobb, ha választhatnék, akkor inkább legyen minden fent :) Na jó, legalább ne egy napon, szinte órákon belül változzon, mert nehezen bírom :S

help

aki jár erre segítsen gondolkozni légyszi!



Kezdődött az egész az ellenanyaggal a véremben. Mikor a dokinak mutattam a leletet, ő teljesen értetlenül elküldött volna a kistarcsai kórházba, mondván oda tartozok-ott fogok szülni (nem igazán volt kedvem pont neki az otthonszülést hangoztatni). Még az aszisztense is mondta, hogy szerinte vérellátó a Péterffy-ben van, de a doki leszarta. Én felhívtam a kórházat, ott felvilágosítottak (na jó együtt értetlenkedtünk az ottani asszisztenssel, hogy miért akar a doki ide küldeni) mégis a Péterffy a cél. Dokinak telefon a rendelésre, oké, akkor másnap menjek be egy beutalóért (igaz nem ő rendelt, de kit érdekel). Beutaló fél óra alatt kitöltve (formanyomtatvány van rá, ezt az én "dokim" miért nem tudta?). Másnap vérvétel. Eredmény következő hét elején. Leleten rajta, hogy fokozott magzati uh-os monitorozás és szoros (aláhúzva kék tollal!) szerológiai kontroll. Ez volt kb két hete. Mára volt időpontom a dokihoz, kezébe nyomtam a leletet, majd feltette az ominózus kérdést, mit jelent a szoros szerológiai kontroll? Bakker, én tudjam??? Én nem végeztem orvosit könyörgöm.... Na, közben kérdezi, hogy mennyi idős vagyok, mondom 30 hetes. Megnézi uh-on. asszisztens közbeszól: nem a 32. héten szokott ultrahangozni? De igen, de megnézi most is, és majd két hét múlva is. Megnézte a BPD-t, AC-t és az FL-t, meg annyi, hogy méhlepény hátsó fali és 0-ás. Hurrá. Hozzáteszem ennyi volt a genetikai uh is nála én meg nem mászkálok 3-4D-s uh-ra, annyira nem fontos, de ha már macerálta szegény gyereket, akkor legalább megnézhette volna azt ami az ellenanyag miatt fontos! De nem! Most azt is én mondjam el neki, hogy mit kéne figyelnie???? Se a szívét, se a veséit nem nézte. Pedig tudtommal pl a szívburkot kell figyelni, hogy nem ödémásodik-e.

Gondoltam rá, hogy kérek időpontot inkább a Kistarcsai kh-ba tényleg, de mit mondjak, miért megyek csak úgy oda??? Ha eddig ide jártam, akkor tovább miért nem? sajnos azt nem mondhatom, hogy h...e a doki (ez van ha nem fizet az ember )
Ha már ígyis úgyis meg kell ultrahangozni a picit, akkor csinálja egy kicsit hozzáértőbb, vagy legalább odafigyelőbb ember.
Arról nem is szólva, hogy ugye az összes uh után aláíratja velem a papírt, hogy nem 100% és nem vállalnak felelősséget az esetleges fejlődési rendellenességekért, de ha meg sem nézi, hogy pl van e veséje a gyereknek (vagy akár 4 üregű szív), akkor könnyű kizárni, hogy nincs rendelenesség. Azt sem tudom van-e keze lába (na combcsontja egy biztos van, azt mérte... Bocs a morbid viccért)

Persze nem meglepően 140 volt a vérnyomásom már megint, legközelebb megmondom neki, hogy a látványától van

30. hét :)

Na nem bababeszámoló következik, azt elolvashatjátok bárhol a neten :)

Viszont némi örömujjongás:
Megvan az első IGAZI hordozókendőm (na jó, még nincs a kezemben, de nemsokára)
Egy Girasol tulipaani. Ez is egy szép kép. Hihetetlen szép színei vannak, és amúgy is egy szivárványos kendő volt az álmom! Most nagyon örülök!

Továbbá: gyűlnek a mosható pelusok. Kezd körvonalazódni, hogy mit hogy szeretnék majd használni, aztán persze ez simán változni fog a gyakorlat során, de van egy kiindulópont :)

És már csak a jövő héten dolgozok, utána lehet pihizni. Érzem, hogy jó lesz, kelleni fog már. Sokkal nyavajásabb/lassabb/fájósabb vagyok most, mint anno Marcinál (Őt vártam hasonló időszakban, és Vele dolgoztam, bár pont ilyenkor már nem)
És remélem a hátralevő kb két hónapban sok-sok ismerősömmel tudok majd találkozni :D

Azért a különböző nyavaják sem kerülik el a csmetéket. Daniella 2. hete van itthon, Balu csak tegnaptól. Takonykórtól hasmenésig van minden...