Oldalak

2010. február 12., péntek

sulidilemma

Marci áprilisban tölti a 6. életévét. Maradhatna még egy évet oviban, DE a kis drága már szeptember óta úgy jár be csak nagy nehezen, hogy ez kell ahhoz, hogy iskolás lehessen. Nem szereti az ovit túlzottan, viszont jóval kevesebbet beteg, mert tudja, hogy ha sokat hiányzik, akkor nem mehet suliba. Attól is félek, hogy mivel a csoportból majdnem mindenki elballag, így másik csoportba kerülne, ami nem biztos, hogy tetszene neki (majd még megkérdezem, hogy melyik lenne ez a csoport, mert van egy-kettő, ahova én sem örülnék, ha odakerülne). A dilemma része két felé osztódik

- vannak "hiányosságai", amik pótolhatóak a köv 8 hónap alatt simán, csak itthon nehéz, viszont az ovónénik szerencsére ebben tudnak és fognak is segíteni. De ha mégsem sikerül behozni, akkor a suliban az elég komoly hátrány lehet. Konkrétan az egyik gond, az irányok, nem is annyira a jobb-bal, bár a tegnapi iskolaérettségi vizsgálaton összekeverte, de mondta is a pszichonéni, hogy utána legalább kitartott a rossz mellett és kategorikusan a jobb helyett balt mutatott és fordítva :D Tehát érdekesen nézi a világot, mert rajzolni nagyrész alulról fölfelé rajzol (embert pl, de ma a számokat is alulról kezdte) és ha lát egy számot, mondjuk 30, akkor azt kérdezi, hogy a nulla és a 3-as az mennyi?! Nem nagyon tudom még, hogy ezt miként lehet fejleszteni, de igyekeszem utánanézni.

- az iskola maga... Kinéztünk egy sulit, itt a kerületben. Amiért ezt "választottuk" az a sportolási lehetőségek tömkelege. A többi kerületi (pláne a körzetes) sulihoz képest sokkal nagyobb a választási lehetősége, és azt már felismertük, hogy Neki kifejezetten jó lenne, ha sportolhatna! Persze később még dönthet másképp, de most nagyon jól mozog és szeret mozogni, de nem szeretnénk ha versenyszerűen űzne bármit is. Ez a suli erre pont jó és ezért nem kacsingattunk egy pillanyatnyi fellángolás után a KSI felé többet. A negatívuma a sulinak, az a távolság. Két busszal lehet oda jutni, amiből az egyik csúcsidőben 15 percenként jár. Ráadásul egyik sem érinti az ovit, ahova B továbbra is járni fog. És azért egy picibabával+2 sráccal elbumlizni 2 busszal a suliba, majd onnan másik két busszal elvinni B-t az oviba, hááát. Majd ugyanezt hazafelé... Milyen mázli, hogy Daniella már ilyen nagylány, hogy egyedül közlekedik a sulijába, sajnos az is teljesen ellenkező irány. A másik lehetőség amúgy az Ő sulija lenne, az a körzetes. Sokan dícsérik, nem is annyira gáz (tegnap a nev-tan-ban két anyuka pont arról beszélt, hogy Ők meg oda szeretnék vinni a gyerkőceiket) DE nem a Marcinak való. Nem csak a sport miatt, hanem egyéb dolgokból is ezt érzem.:S

Nem könnyű döntés, sok múlik rajta, most már tudom! Szegény Daniella ebben is jó tanárunk!

Nincsenek megjegyzések: