Most írtam egy csomó mindenről ami eszembe jutott, és megint valahogy arra nincs időm, hogy a bennem lévő dolgokat írjam ki… Valahogy elszálltak most.
Ahhoz képest ahogy telt a nap a munkahelyen, egész sok kellemes élmény ért hazafelé. A pékségben azt mondta az egyik kiszolgáló csajszi, hogy mindig olyan jó kedvem van (egész nap a sírás határán álltam), mindig mosolygok, ezt persze nem bírtam ki nevetés nélkül. Utána a hév jegypénztárában, a pénztárosnő megkérdezte hogy vagyok ( előző alkalommal diákjegyet akart adni és nem hitte el, hogy 3 csemetém van) Ez is jól esett 
A héven meg a buszon sokfelé jártak a gondolataim, fogalmazgattam, hogy mit szeretnék leírni. A 45-ös buszról leszálltam 2 megállóval előbb, hogy bemenjek a boltba, utána meg a zöldségeshez. Mikor az utóbbiból kijöttem, elkezdett csöpögni az eső. Mire a kereszteződéshez értem már erőteljesen át voltam ázva a nyári záportól, de nagyon jó érzés volt. Egyszerre szerettem volna kacagni és sírni az örömtől. Hihetetlen felszabadító volt.

Daniella

Szerencsés a csajszi. Éppen Németországban nyaral a Mamiéknál. Amikor levelet ír, érezni belőle, hogy nagyon jól érzi magát. És ennek nagyon örülök, csak győzze majd megszokni, amikor hazajön, hogy itt nem Ő van a középpontban. A Waldorf suliról még nincs semmi hír, illetve annyi, hogy az osztálytanító jelölt másik állást fogadott el. Ha a suliban is rábólintanak, akkor lehet, hogy megint harmadikos lesz. Ez ebben a suliban egyáltalán nem lenne hátrány, hiszen eddig sima állami suliba járt és teljesen mást és máshogy tanultak. Szerintem még akkor sem lenne hátrányban, ha elsőtől kezdené újra :-D

változások

Alighogy ideköltöztünk, Zsike barátnőm (övé a lakás) említette, hogy az Önkormányzatnál lenne egy munkalehetőség. El sem hittem, hogy ennyi minden változhat az életemben rövid idő alatt. Sajnos nem jött össze, de azt mondta nem adjuk fel, szól, ha lesz más! Őszintén szólva nem bánnám, a mostani helyen egyre jobban idegesít néhány ember embertelensége  Egyesek azt hiszik, hogy attól lesznek jó munkaerők, ha másokal éreztetik a fölényüket (ami nincs is). Fiatal lány létére úgy beszél néhány munkatársáról, hogy a bicska ugrálna ki a zsebemből, ha lenne… Mindegy nem is érdekel, próbálok elhatárolódni és nem idegesíteni magam, sajnos még bírnom kell egy ideig.

Költözés

Balu már túl volt a bárányhimlőn, Marcin még nem jött ki, amikor eljött a várva várt nap. Tényleg nagyon vártam már. A becsomagolás egy rémálom volt, szerettem volna túl lenni rajta. A teherautó korábban jött, mint ahogy megbeszéltük, nem túl sok cucc volt még lepakolva, és szorított az idő, így az idegeskedést sem kerültük el. DE most már itt vagyunk, és a magam nevében mondhatom (de máshonnan is hasonló infókat hallok) imádjuk ezt a lakást. Az egyetlen „hibája”, hogy nem a mienk  Zöld táj, fák, jó levegő, nyugis környék.

Bárányhimlő

Balu kapta el először, szép számmal voltak rajta pettyek, láz is volt még előtte, de szerencsére könnyen vette az akadályt.
Marcinál már húzósabb volt a dolog. Valahogy számítottam is rá, meg belém beszélte Dóri néni, az ovónénije, hogy ha egymástól kapják el, akkor sokkal több pötty lesz a második „áldozaton”. Így is lett… A mellkasán és a hátán alig volt pöttyetlen bőrfelület. Sajnos a mai napig viszket a háta, lehet hogy már csak pszichésen, mert csak néhány pötty helye látszik :-S

Kitaláltam a megoldást… Itthon megírom a bejegyzést, levelet, akármit és ha úgy érzem beviszem a munkahelyemre pendrive-on és felrakom a blogba 