Most írtam egy csomó mindenről ami eszembe jutott, és megint valahogy arra nincs időm, hogy a bennem lévő dolgokat írjam ki… Valahogy elszálltak most.
Ahhoz képest ahogy telt a nap a munkahelyen, egész sok kellemes élmény ért hazafelé. A pékségben azt mondta az egyik kiszolgáló csajszi, hogy mindig olyan jó kedvem van (egész nap a sírás határán álltam), mindig mosolygok, ezt persze nem bírtam ki nevetés nélkül. Utána a hév jegypénztárában, a pénztárosnő megkérdezte hogy vagyok ( előző alkalommal diákjegyet akart adni és nem hitte el, hogy 3 csemetém van) Ez is jól esett 
A héven meg a buszon sokfelé jártak a gondolataim, fogalmazgattam, hogy mit szeretnék leírni. A 45-ös buszról leszálltam 2 megállóval előbb, hogy bemenjek a boltba, utána meg a zöldségeshez. Mikor az utóbbiból kijöttem, elkezdett csöpögni az eső. Mire a kereszteződéshez értem már erőteljesen át voltam ázva a nyári záportól, de nagyon jó érzés volt. Egyszerre szerettem volna kacagni és sírni az örömtől. Hihetetlen felszabadító volt.