szülés

Mivel úgy érzem, hogy ezt a pindurt itthon szeretném világra hozni, de tudom, hogy ezt nem nagyon érdemes nyíltan tárgyalni, ezért az ezzel kapcsolatos gondolataimról, tapasztalataimról csinálok egy titokos blogot, aki szeretné olvasni, szóljon és küldök meghívót...

ez már a vég... :)

Olvasóim közül nem sokan ismerik a rakottkrumplihoz való viszonyomat (szerelmemet), ezért talán érthetetlen lesz. De mindenki képzelje el a kedvenc ételét, amin akár hetekig el tudna éldegélni anélkül, hogy megunná. Na, Nekem ez a rakottkrumpli :D Az történt, hogy valamikor múlt hét elején megéreztem az illatát, persze ettől amúgy is összefut a nyál a számban, de most... No, gondoltam itt van a négy napos pihi, hajrá csinálok egy naaagy tepsivel. Ez meg is történt. Első alkalommal jól bekajáltam belőle és azt hittem azért nem érzem jól magam. Másnap melegítettem magamnak, de valahogy nem éreztem hogy kéne ennem belőle. A végén alig bírtam rátukmálni V-re és utána még a tepsit is nehezemre esett kimosni. Mit tesz velem ez a gyermek??? :D

burganyóságok

Persze, tudom, minden várandósság más, de ennyire???
Szerencsére a rókafogást egész jól megúsztam a gyerkcöknél, néha jött csak egy-egy. Marcinál volt émelygés délután hazafelé a buszon, de a többieknél az sem. Most is émelygek, és rájöttem, hogy ha eszek, akkor elmúlik. Igenám, de mit kíván a pindur? Kruplit burgonyával :D Most komolyan, szinte semmi más nem esik jól... De így mekkora leszek - amúgy sem apró termetemből - a szülésre? Viszont a kölkök jól járnak, szinte minden nap főzök (azért eddig ez nem volt jellemző...) Igaz mindig valami krumplisat, vagy burgonyásat :D, és eddig sikerült mindig mást :D
És az milyen már, hogy drága Viktorom pékségben dolgozik, nekem meg nem esnek jól a péksütik :( Persze tudom, ez is változni fog a 3. hónap után, eddig így volt. Manónál pl. nem tudtam semmi! tejterméket (de még a vajat sem) megenni...

A másik aranyos dolog, hogy első reakcióra mindenki megdöbben, de aztán látják, hogy mi örülünk és onnantól elfogadják. Sztem a három gyerek után már mindenki alapból elkönyvelt minket őrültnek, így már ez nem oszt, nem szoroz :D Mondjuk az érdekes, hogy többen kérdezték, megtartjuk-e, na most őszintén, ha nem így lenne, akkor nem hiszem, hogy bejelenteném, a HÍRT, hanem szép csöndben, megoldanánk... Tuti nem verném nagydobra, hogy babát várok, de mégsem...

Fél év...

…ennyi telt el az előző írás óta.

Nem folytattam, mert nem költözött be a gyermek. Egészen idáig :D Múlt hétfőn (09.08.03. tehát pontosan fél évvel később) kiderült, hogy újra kisbabánk lesz. Azóta emésztgetem az érzést, négy gyermekes anyuka leszek! Drága párom sokkal lazábban vette az egészet, mondhatni jobban örül, mint én :) Ő talán most kezd igazán megérni, vagy most kezdi megérteni, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell!

Az én érzéseim: szinte biztos vagyok benne, hogy az a lélek jön hozzánk, aki akkor jelzett. Lesz egy Júliánk?! :D Furcsa, de egyik csemeténél sem éreztem hogy milyen nemű lesz, most majdnem biztos vagyok benne (kb 6 hetes :) ), ha meg mégsem, akkor lesz meglepi :D
Megbeszéltük, hogy nem fogunk rákérdezni, tényleg igazi AJÁNDÉK lesz!

Mindenféle egyéb helyzetünket félretéve örülök és boldog vagyok! Tudom, hogy erre kell koncentrálni, a többi mindig megoldódik!

Február 3.-i írásom, csak spirituális beálítottságúaknak :D

Égi gyermek?!


Érzem, hogy itt van velünk…

Fogalmam sincs, hogy a megszületésére vár-e, de hónapok óta érzem a lelkét.

Ő lesz a negyedik gyermekünk. Nem terveztünk ennyi csodát, de a csodát sohasem lehet tervezni, szerencsére :)

Szilvinél olvastam már elég régen, hogy a megszületni kívánó lélek, már a fogantatás előtt a család körül van. Ilyen lehet Ő is. Eddig soha nem szerettünk volna komolyan negyedik babát, néha felmerült, de nem igazán tudjuk elképzelni, hogy hogyan. Viktor egy teljesen más dolog kapcsán mondta Nekem, hogy bízzak a megérzéseimben nyugodtan (többször jöttek be mostanában) én erre váalszoltam azt Neki, hogy akkor csinálok egy tesztet. Megdöbbent, majd beszélgettünk, elmeséltem a hónapok óta meglévő érzéseimet és akkor a következő történt: a férjem halkan megkérdezte Tőle, biztos ezt akarod? Majd annyit mondott, akkor szeretettel várunk!

Érzem, hogy más lesz minden. Nagyon sokat fejlődtünk első gyermekünk megszületése óta. Sok mindent máshogy csináltunk már a másodiknál is, pláne a harmadiknál. Talán Ő volt a legszerencsésebb :D És most ez a drága lélek úgy érzi, hogy Ő még belefér, idevaló.

Hétfő este szólt is hozzám. Feküdtem a csöndes szobában, álmodoztam, persze teljesen másról ;) És egyszer csak hallottam: ANYA! Minden gyermekem aludt és a hang sem hasonlított egyikükére sem. Hirtelen “felébredtem”, átvette az irányítást az agyam, és tudtam, hogy nem fogom aznap többett hallani, túlságosan koncentráltam. Nem tudtam ellazulni. Nem is tudom, hogy örömet vagy meglepődést éreztem-e. Elmeséltem a férjemnek, racionális kérdése volt :) fiú avagy lány hang volt-e? Sztem lány, olyan csengő hang volt. És nem mellékesen, amikor először komolyan vettem az érzéseimet, akkor egy név úszott be a tudatomba: Júlia, pedig nem mondhatnám, hogy kedvenc nevem lenne… Ha lány lesz, az egyik neve Júlia lesz, hisz így mutatkozott be.

Nem tudom, hogy valóságban is beköltözött-e már… Semmi várandósságra utaló “tünetem” nincs. Mondjuk elvileg még nem is lehet. Ha ott is van, még nagyon parányi, fejlődése elején jár. Ha még nincs ott, akkor várunk. Lehet hogy másért jött mellénk… Nem teszünk semmit sem érte, sem ellene.

Izgalmas napoknak nézünk elébe :D

Látszik, sokan olvastok... Senki nem szólt, hogy bezártam, ill nem kérdeztétek, hogy miért :D :P Pedig véletlen volt...