Dokibánál jártam megint. Jól kiszámolta, hogy bár ma még 34 hetes vagyok, de holnapután (sztem holnap :)) már 35, ezért jövő hét csütörtökre már nst-re kaptam időpontot. hogymivan?????
Egész héten azon gondolkoztam, hogy miként fogalmazzam meg azt, hogy nagyon szeretem a pocakomat! Talán így, egyszerűen: nagyon szeretem a pocakomat! Néha nehéz meg húz és feszít és Júlia kidugja (kissé fájdalmasan) a térdét-könyökét, de ezek ellenére vagyis ezek mellett szó szerint tetszik nekem a hasam. Konkrétan a formája is, szeretek tükörbe nézni. Nem vagyok kis termetű, soha nem is voltam, de ez sem zavar :) Ilyeneken gondolkozom egy ideje, és még azon is, hogy ettől függetlenül nincs bennem sem az az érzés, hogy mikor születik már meg, sem az, hogy addig jó, amíg bent van :D Élvezem amíg van, utána meg élvezni fogom, hogy könnyebben mozgok :) (őszintén szólva azt sem érzem, hogy jajj, soha többet nem leszek várandós, most kell élvezni... pedig a harmadik után azt mondtam nem lesz több, ha most kérdezik, akkor azt mondom, hogy inkább nem mondok semmit :D)
2 megjegyzés:
ugyehogy ugye?? Lesz tt még 5. is.... :D:D:D
Lassan el kell búcsúznod ettől a pocaktól - nagyon izgalmas :))
Megjegyzés küldése