Másodszor szól a telefonom, mire magamhoz térek. Ahogy ránézek az órára Tudom, hogy ez AZ a hívás. A hívás amire napok, sőt hetek óta fel vagyok készülve. Taxit hívok. A percek óráknak tűnnek, hisz Tudom, hogy a Nagy is gyorsan érkezett. Mikor odaérek az ajtóban várnak, csak csöndben, hogy a Nagy fel ne ébredjen. Elindulnak, integetek pedig már csak a hátsó lámpákat látom az éjszakában. Halkan bemegyek, aludni nem tudok, megrohannak az emlékek, újra végigélem a saját történeteimet, és közben arra gondolok vajon most hol tartanak. A Nagy egyszer keresi az Anyukáját, de sikerül megnyugtatni, Ő is érzi, hogy Valami történik. Hajnaltájt elszundítok, majd ismét csörög a telefon. Megérkezett! Öröm, izgalom, boldogság. Alig várom, hogy a Nagy felébredjen, hogy elmondhassam Neki, hogy láthassam az arcán, hogy érti. Újabb telefon, valami nem jó, de még nem is sejtem, hogy mennyire. Közben játszok a Naggyal, figyelem, ahogy a sajátomat ösztöneimből fakadóan szinte soha nem tudnám, kívülről, mégis valami különös bensőséggel, talán mert megoszthattam Vele valami fontosat. Újabb telefonok, egyre rosszabb hírekkel. Várok a Nagyira, közben próbálom elterelni a figyelmemet, hogy a Nagy ne érezhessen meg semmit. Elindulok hazafelé az enyémekhez, miközben úgy érzem, mintha évek teltek volna el mióta eljöttem. Telefon. Arra kérnek, hogy várjak, még Ők sem tudnak semmit. Alig hogy hazaérek jön az a telefon amit soha nem vártam, amit soha senkinek nem kívánok. Kicsi fiammal a kezemben hallgatom amit mond és nem hiszem el hogy megtörténhet. Velük NEM! Fiam értetlenül nézi a könnyeket a szememben, majd megsimogat. Senki sem tudja felfogni, mindenki próbálja sugározni a reményt, miközben szorítja magához a Sajátját. Majd a várakozás, a csend. Nem merem zavarni, félek a hamis remények még rosszabbul esnének.
MMS érkezik a telefonomra, egy kép, hirtelen összeszorul a gyomrom, felhívom. Valamit érzek a hangjában, bizakodás, erő, vágy, remény és a Tudás. Amikor végre újabb hírek érkeznek, fellángol a bizakodás. Mindenki előszedi az ismerősöket, lehetőségeket. SMS-ek, telefonok, beszélgetések. Ne reménykedjenek. Mégis mindenki vár egy újabb csodára. És utólag értjük meg, hogy itt volt A Csoda. Akkor még nem tudjuk. De az összefogás erős, erőt ad, sugároz.
Ülök a buszon, az enyéim alszanak, csörög a telefon. Ő is elaludt, békében, csöndben, szeretetben. Mindörökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése