Tulajdonképpen meddig is tart a dackorszak???
Balunál még csak most kezdődött és néhány hiszti után úgy éreztem, hogy Marcinál nem is volt ilyen durva (pedig igen). Ehhez képest mostanában Marci rendez olllyan üvöltéseket, hogy csak nézünk bambán... Oké, változik az alvásrendje (kezd leszokni róla :S) Ráadásul egyre jobban előjön a "középsőgyerek szindróma" : Daniella játékait hagyja békén, mert azokhoz még kicsi, de ne vegye el Balutól sem, mert...
Érdekes magamat is figyelni, hogy mennyire másképp szeretem a gyerkőceimet. Daniellával sokszor már most nem tudok mit kezdeni, mi lesz ha kamasz lesz? Nagyon jól el lehet vele beszélgetni, amikor nincsenek ott a kicsik! Ha ott vannak, akkor mintha lemenne az Ő szintjükre, engem meg zavar, hogy 9 éves létére úgy viselkedik mint a 3 évesek.
Marci nagyon jópofa tud lenni, és hihetetlenül bújós. Remélem még sokáig tart nála ez, bár amikor este nyafizik és ezért kell mellette aludnom, akkor meg azt várom, hogy legyen már kicsit önállóbb!
Balu pedig a "szerelem". Lehet, hogy csak azért mert Ő a legkisebb, vagy azért mert párszor olyan nagy élmény ért a közelében, igazi spirituális-földöntúli élmény. Pedig Ő éppenhogy nem igényli a testközelséget, illetve csak akkor, ha Neki van rá szüksége, nem engedi csak úgy ölelgetni magát, de ezt a késztetésemet levezethetem Marcin. Milyen jó is a sok gyerek :D
Sok mindent akartam még fejtegetni, de majd legközelebb, most vmi kaját kéne összedobni a hátam mögött kiabáló népségnek.