Lányom született!

1998. november 24. 19.30.
Hmmmm, Mamikám, nagyon fincsi paprikáskrumplit főztél, eszek is gyorsan még egy tányérral :D Mi lehet ez az érdekes érzés? Mintha meg akarna jönni. És 10 perc múlva megint. Hahóóó, lehet hogy elkezdődött? Én délelőtt hajat mostam, menj gyorsan zuhanyozni, oké szólok, ha jön a következő. Na most. Megint tíz perc. Akkor mi legyen? Papi egész nap vezetett, inkább hívjunk mentőt. Amúgy is már 8 óra elmúlt, Robit nem lehet itthonhagyni egyedül... Mindjárt ideér a mentő, még gyorsan egy utolsó fénykép(21.30.). Miért szirénázik ez a hülye mentő, nincs semmi komoly, hiszen még mindig csak 10 percesek, igaz messzire kell menni. Milyen szerencse, hogy dokibá adott papírt, hogy oda vigyenek, én a legközelebbi ügyeletes kórházba nem mennék, akkor inkább az út széle.
Milyen csöndes és üres a kórház. Az nst is 10 perceseket mutat, ebből csak holnap délutánra lesz baba, kedves nagymama, menjen nyugodtan haza. De jó, hogy Vera nénivel megbeszélted, hogy oda mehetsz, kár hogy nem maradhatsz. 11 óra, üres a folyosó is. Papi órája a kezemben és egy Rejtő könyv. Hihi, még nevetni is tudok rajta. Terka szülésznő azt mondja, hogy 4 óra körül menjek be, ha addigra sűrűsödik. A szobában még beszélgetünk egy kicsit a kismamikkal, majd megyek a folyosóra sétálni-olvasni-meg-megállni... Kezd az utóbbi egyre sűrűbb lenni, már nem nevetgélek magamban sem a könyvön, inkább leteszem. A szobában azt mondják, hogy szóljak a szülésznőnek, nem akarom felébreszteni. "Ücsörgök" egy kicsit a szülőszoba előtti kanapén, tök jó kényelmes. Mintha gyorsabban járna Papi órája, vagy tényleg 2 perc telt még csak el... Szidom egy kicsit a gyermek apját, persze csak magamban ;) Négy óra elmúlt, mostmár merek szólni, hogy gyakrabban jönnek az összehúzódások. Megint nst. Nehéz kibírni azt a húsz percet. De utána megkönnyebbülés, hívhatlak, amíg Ő a dokibát hívja(04.40.). Szokásos előkészítések. Megint kanapé, mikor megérkezel egyszerre a dokibácsival(05.15). Kicsit felpörögnek az események. Másszak fel erre a magas ágyra, na ez nem fog menni. Igaz van egy kis lépcső is. De épp jön egy, dokibá a derekamat masszírozza! Na sikerült, lássuk hogy állunk. Hopp, már nincs sok, egy gyors burokrepesztés, szóljon ha székelési ingert érez. Dokibá ki, én meg halkan súgom, mintha máris érezném. Na várjunk még egy kicsit. Pedig igen, azt érzem. Dokibá vissza, akkor hajrá. Kicsit még kéne szuszogni. Most már lehet nyomni. Dokibá alkarral a hasamra támaszkodik (:S) kérdezem, még mennyi van hátra? Két nyomás. Következő után ismét kérdés, hármat mond, de hiszen az előbb már csak kettő volt, vitatkozom. Következőre egy naaagy bluggy és íme MEGÉRKEZETT!!!! (1998. november 25. 05.45.)