mélység

kb 3 hónapig bírtam. Szép volt a világ! Nem érdekelt semmilyen válság, politikai balhék. Mondjuk ezek most sem érdekelnek. Sokszor sikerült (úgy érzem) átélni a pillanatot, a MOST-ot.
Január közepén volt egy nagy lépésem ebben, de megelőzte egy igen marcangolós mélypont. Sikerült egy-két dolgot letennem, és jó volt. Igaz addig Viktorom is vért izzadt, mert még megfogalmazni sem tudtam mi a búbánat van velem. Utólag láttam csak, hogy mire ment ki az egész.
Hogy miért írom le ezt?
Mert az utóbbi pár napban érzem, hogy megint egyre mélyebbre süllyedek a lelkem eddig ismeretlen sötét bugyraiba (van pár :)). Jönnek a démonok, szeretnék elfutni, bezárkózni, egyedül lenni. Sokkal nehezebb így szembenézni velük, hogy amikor hazaérek V indul dolgozni, hétvégén próbáljuk kipihenni a hétköznapokat, és megbeszélni a heti elmaradást... Már tudom, a végén jó lesz, megint megszabadulok néhány saját magam által kreált tehertől. De addig a családomnak el kell viselnie engem, az egómat, ami nem akarja harc nélkül feladni az állásait. Ilyenkor sztem mindenki jobban járna, ha bezárkóznék egy gumiszobába :D Talán a hétvége segíteni fog, ismét kettesben leszünk Viktorral, ráadásul pénteken éjjel még dolgozik, így a szombat délelőtt az enyém :D Remélem szép idő lesz és akkor elmegyek egyet sétálni egyedül. (bár akkoris elmegyek, ha esni fog :P)
Tudom, hogy ÉN győzök! :D